Aztán március végén belevágtam velük egy 30 napos jóga-kihívásba. Tudtam, hogy jót fog tenni, de nem gondoltam, hogy nem csak testi szinten, de lelkileg is elindulnak bennem olyan változások, amelyekre régóta vágytam.
Mivel a Kihívás előtt csak pár hot jóga órán vettem részt, és általában elég feszített a munkabeosztásom is, azt előre tudtam, hogy az, hogy mind a 30 napon eljussak órára, szinte lehetetlen küldetés, így a 30 nap alatt 21 hot jóga órát tűztem ki célul.
Sas-póz
1. hét
Nagyon visz a lendület. A legelső, hétfői óra nagy mérföldkövet jelent a számomra: úgy izzadok a másfél óra alatt egyfolytában, mint még soha. Nagyon jó érzés! Az óra utáni, öltözőben-előtérben folyó beszélgetésekből kiderül, hogy nem vagyok ezzel egyedül, és hogy az élmény nem csak a melegnek, de az órán résztvevő, körülbelül 38 ember részvételének és közös energiáinak is köszönhető.
Az első hétre 5 alkalmat terveztem, és mind az ötöt sikerült is teljesíteni.
Bölcső-póz
2. hét
Ezen a héten szabadságon vagyok, tehát több jóga órát tervezek, mondjuk úgy hatot.
Az elmélet, miszerint a résztvevők energiái is nagyban befolyásolják az óra intenzitását, beigazolódni látszik: megfigyelem, hogy amikor sokan vagyunk, jobban izzadok, és vannak pillanatok, mikor nehezen is bírom a megterhelést, így egy-egy ászánát kihagyok, leülök a matracra, és próbálom mélyíteni, lassítani a légzésemet. Ez általában segít.
Annak ellenére, hogy szabadságon vagyok, és elvileg pihenek, mégis sokkal fáradtabbnak érzem magam, mint az első héten. Van olyan nap, mikor nagyon akarok órára menni, de a lábaim olyan fáradtak, hogy képtelen vagyok rávenni magam. Ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy mivel szép tavaszi az idő, elkezdek bringával bejárni a városba, ami napi kb 80 perc bringázást jelent, 2 részletben. A kettő együtt sok.
A hátam elkezd fájni, érzem, hogy alakulnak az izmok, és nyomják ki magukból a feszültséget (legalábbis így képzelem), ami ugyan jó jel, de mégiscsak fáj.... így arra jutok, hogy megérdemlek egy kiadós hátmasszázst. Jó döntés! A 40 perces masszázs igazán felszabadítóan hat rám.
Felveszem a kapcsolatot Nórával, a természetgyógyásszal, aki a Kihíváson résztvevőket segíti a személyre szabott tanácsaival. Nóra azt javasolja, hogy igyak gyógyteát, amihez ő keveri össze a gyógynövényeket. Az első héten ezt kihagytam, így most a májtisztító keverékkel indítok. Nagyon zöld íze van... de érzem a hatását: aznap, mikor iszom a teát, délutánra elkezd fájni a fejem... tehát a méreganyagok kezdenek felszabadulni. Nagyon oda kell figyelnem, hogy soooook vizet igyak!
Ezen a héten, a tervezett 5 óra helyett csak négyre tudom rávenni magam.
Sáska-póz
3. hét
Vége a szabadságnak, kezdődnek a munkás hétköznapok. Hál' Istennek, a beosztásomat tudom úgy alakítani, hogy tudjak jógázni.
Vannak reggelek, amikor szívesen tovább aludnék inkább, de már tapasztalatból tudom, hogy még ha nagyon nehezen is veszem rá magam a jógára, utána a testem nagyon is meghálálja, hogy sikerült. És nagyon hálás vagyok Ákosnak, hogy egy-egy gyengébb pillanatban mindig arra buzdít, hogy induljak csak el. Mert csak az a nehéz... hogy kikeljek az ágyból, utána már minden összeáll, és az órát követően pedig mindig még jobban alakul a nap.
Egyre inkább kezdek ráérezni, hogy egy-egy ászanánál mire kell odafigyelnem, és már kapok dicséreteket is egy-egy gyakorlat alatt.
Érzem a testemen, hogy elkezd lazulni olyan helyeken, ahol mélyen gyökerező merevségek vannak bennem, de azt is tudom, hogy még hosszú lesz a lazulás útja. Amit viszont lelki szinten hoz, annak nagyon örülök: alapvetően zárkózott és kissé merev hozzáállásom a dolgokhoz kezd nyílni, oldódni. Jobban sikerül idegenekkel is kapcsolatot teremtenem, kevésbé érzem magam távolságtartónak.
A heti öt alkalom helyett ismét csak négyet sikerül megvalósítani.
Teve-póz
4.hét
A hétfői óra után rájövök, hogy ha a kedd kivételével, amikor vidékre kell utaznom, minden nap jövök, akkor teljesíteni tudom a 21 órát. Nagyon elszánt vagyok, hogy elérjem a kitűzött célt!
Az órák alatt most már teljesen átérzem és megértem azokat, az intelmeket, amelyekre az első órákon még nem teljesen tudtam figyelni, vagy épp betartani őket:
- Csak akkor igyál, amikor az Oktató mondja (víz-szünet)! Az, hogy a víz segít erőre kapni, az csak illúzió. Mert ha telerakod a pocakodat vízzel, akkor még nehezebb lesz a gyakorlatok némelyikét megcsinálni.
- Ha úgy érzed, hogy túl gyorsan ver a szíved, vagy bármilyen formában az az érzésed, hogy "ez most kicsit sok", akkor nyugtasd meg a lélegzetedet: lassan szívd be a levegőt az orrodon, és lassan fújd ki, szintén az orrodon keresztül.
- Nem az a lényeg, hogy milyen mélyre mész egy-egy pózban, hanem az a fontos, hogy ameddig el tudsz menni, addig menj, de helyes testtartással!
- Nem kell semmit siettetni. A törekvés legyen meg benned. A többi majd jön magától.
- Fordított sorrendben gyere ki egy-egy pózból, mint ahogy belementél. Ha nem így teszel, akkor esetleg meghúzhatod magad. Egyébként a meleg miatt az izmaid biztonságban vannak, tehát ez az egyetlen "veszélyforrás" számukra, ha nem helyes sorrendben fejezel be egy ászánát.
Nyúl-póz
+2 nap
Hogy meglegyen a 30 napunk, 2 nap még hiányzott, de jelentem, ezt örömmel és vidáman teljesítettem.
Így a végeredmény, 30-ból 20, az önmagam elé kitűzött 21 helyett.
Az elmúlt 30 nap eredménye nem elsősorban kilókban vagy centikben mérhető (de ha van változás, arról sem tudok pontosan beszámolni, mert sem előtte sem utána nem mértem magam), hanem a hangulatomon. Sokkal kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, és ha valami nem úgy történik, mint ahogy elterveztem, akkor azt is kevésbé veszem a szívemre.
A világ persze nem fordult meg teljesen (még) velem, de számomra -és remélem, a közvetlen környezetem számára is- érezhető a változás már valamennyire.
Tehát a kihívásnak vége, de a jógázásnak korántsem! Úgy érzem, végre megtaláltam azt a mozgásformát, amiben örömömet lelem, és a helyet, ahová szeretettel járok, mert odafigyelő, kedves és lelkes oktatókkal és "küzdő-társakkal" vagyok itt körülvéve.
amaSole római
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése